Bottyán Katalin - fotográfus

"Az én szívem más ide figyeljetek Az én szívem más! Megmutassam? Északról jön egy szél Fölkap És elvisz... "

(teton sziú orvosságos ember dala)

Északról jön egy szél, fölkap és elvisz... Amikor visszajövök, velem jönnek a tűzzománcok, a rajzok és a versek; a képek és a szavak. Itt vannak, és ismerkedni akarnak az emberekkel. Feladatom létrehozni a találkozót. Tudásom elsősorban nem technika, hanem egy belső kapu napi használata, ami egyúttal azt is jelenti, hogy azon a határon lakom, ami a tudat verbális és képi síkját összeköti.

Témám: a mindenség szerkezete és arcai, a létezés egységélménye és magánya, a végtelen nagy megnyilatkozása a végtelen kicsinyben és viszont. Az ember, mint a mindenség megtapasztalója, forrása és képmása tűnik fel, aki megélve helyzetét a továbblépés útját kövenként rakja le maga előtt. Minden képemen ott van az univerzum dimenziói közötti átjáró is, hol egy pont, hol egy spirál, hol egy csillag vagy növény formájában. A kép így a szépség okozta örömön túl meditációs objektumként is szolgálhat: hiszen egyszerre tárgy és szellemi megnyilvánulás, egyszerre észlelhető hétköznapi tudatunk és legbelső lényünk számára. Így állandó párbeszéd csatornája lesz a létezés dimenziói között. Ebben a párbeszédben pedig a legfőbb üzenet, hogy az idők kezdetétől fogva......Három eredendően kortárs dolog létezik: Az Ember, a Szabadság és a Fény És ez a három egy.

(Druida Triád)

Bottyán Katalin - Alkotásaiból:

Kép